Letartóztatás

A legszigorúbb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés a letartóztatás, azaz a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. A letartóztatást főszabályként büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, lehetőség van azonban az ügyészség rendelkezése alapján legfeljebb hatvan napra a terhelt rendőrségi fogdában történő elhelyezésére is.

Letartóztatást a bíróság az ügyészség indítványára, a vádemelés előtt az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónap időtartamra rendelhet el. A kényszerintézkedés elrendelése tárgyában a bíróság ülést tart, amelyen a terhelt nyilatkozatot tehet, a védő jelen lehet és a terhelt érdekében felszólalhat, enyhébb kényszerintézkedés elrendelését, esetlegesen a terhelt szabad lábra helyezését indítványozhatja.

A letartóztatást, elrendelése esetén, az attól számított egy évig alkalmanként legfeljebb három hónappal, ezt követően alkalmanként pedig legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. A jogszabály megállapítja a letartóztatás tartamának felső határát. Így a letartóztatás legfeljebb egy évig tarthat abban az esetben, amennyiben a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban az eljárás. Maximum kettő évig tarthat a letartóztatás öt évnél nem súlyosabb, három évig tarthat a tíz évnél nem súlyosabb, illetőleg négy évig tarthat a tíz évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények miatt folyamatban lévő eljárások esetében.

Fontos megjegyezni azonban, hogy ezen időbeli korlátok nem érvényesülnek életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekménynek miatt folyamatban lévő eljárás, az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás esetén, továbbá akkor sem,ha a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárás, vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

Amennyiben a nyomozás során őrizetbe vett terhelt letartóztatását az ügyészség indítványozza, és a nyomozási bíró a letartóztatást elrendeli, annak foganatba vételére az elrendelő határozattal szemben bejelentett fellebbezésre tekintet nélkül, nyomban sor kerül.

Egyszerűbben: a bíróság által, a terhelt letartóztatását elrendelő végzéssel szemben hiába fellebbez akár a terhelt, akár védője, az átkísérést végző rendőrök haladéktalanul az úgynevezett ügyészi rendelvényen megjelölt büntetés-végrehajtási intézetbe vagy rendőrségi fogdára szállítják a terheltet, nincs tehát mód arra, hogy a fellebbezésre tekintettel a gyanúsított a másodfokú bíróság döntéséig hazamehessen. Mindez azonban természetesen fordított esetben is igaz, azaz amennyiben a bíróág az ügyészi indítvány ellenére nem a terhelt letartóztatását, hanem vele szemben enyhébb kényszerintézkedés (távoltartás, bűnügyi felügyelet) alkalmazását rendelte el, vagy szabadlábra helyezéséről döntött, az ügyészség letartóztatás elrendelésére irányuló fellebbezése ellenére a bírósági végzésben megjelölt kényszerintézkedés alkalmazására, vagy a terhelt szabadon bocsátásra kerül sor. A határozat a másodfokon eljáró bíróság döntésével válik véglegessé. Amennyiben az megváltoztatja az elsőfokú végzésben foglaltakat, a másodfokú döntésnek megfelelő kényszerintézkedést kell alkalmazni, vagy ilyen tartalmú határozat esetén a kényszerintézkedést megszüntetni.

Abban az esetben, ha a letartóztatás elrendeléséről dönt a bíróság, a terheltet a büntetés-végrehajtási intézetbe kísérik, ott sor kerül orvosi vizsgálatára, majd elhelyezésére. Fontos szabály, hogy a letartóztatott személy hozzátartozója a letartóztatást követő 72 órán belül vihet be ruhát az intézetbe a fogvatartott terhelt részére.

A terhelttel a letartóztatás tartama alatt hozzátartozója, illetve általa megjelölt más személy engedéllyel tarthat kapcsolatot. A kapcsolattartáshoz szükséges a hozzátartozó, illetve a fogvatartott által megjelölt más személy hozzájárulása is. A kapcsolattartás a fogvatartott által, úgynevezett kapcsolattartói nyilatkozat megküldése útján kezdeményezhető. A kapcsolattartói hozzájárulás a kapcsolattartó személy részére megküldött formanyomtatvány kitöltésével, aláírásával és a büntetés-végrehajtási intézetbe történő visszaküldéssel adható meg.  A nyomozás során a kapcsolattartást az ügyészség, a vádemelést követően pedig az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás sikerének biztosítása céljából meghatározott személyek vonatkozásában korlátozhatja, illetve megtilthatja.

Amennyiben a kapcsolattartó regisztrációjára az előbbiek alapján sor kerül, úgy a kapcsolattartó és a fogvatartott személy a kapcsolattartás keretében jogosult egymással levelezésre, telefonálásra, továbbá a kapcsolattartó a fogvatartott látogatására, illetőleg részére csomagküldésre. (A kapcsolattartás, illetve a csomagküldés és kiétkezés szabályairól, továbbá a fogvatartott által a büntetés-végrehajtási intézetben magánál tartható tárgyak köréről további hasznos információkat talál a Büntetés-végrehajtási szervezet honlapján: www.bv.gov.hu)

Amennyiben hozzátartozóját letartóztatták, vagy valamilyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, illetve valamilyen minőségben beidézték a rendőrségre, bíróságra, kérem forduljon hozzám bizalommal és azonnal vegye fel velem a kapcsolatot, kérjen konzultációs időpontot most!

Mindenre kiterjedő védekezést építünk fel az Ön érdekében, így megbízható és valós büntetőjogi védelmet nyújtok Önnek!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás